"Ha valakinek az egész életét be kell csomagolnia egy bőröndbe - nemcsak a praktikus dolgokat, mondjuk, a ruhákat, de az emlékeket is azokról, akiket elveszített, és a lányról, aki egykor volt-, mit vigyen magával? Az anyja utolsó fényképét? A legjobb barátnője utolsó születésnapi ajándékát, egy hímzett könyvjelzőt? A félbetépett jegyet egy utazó cirkusz két évvel korábbi előadásáról, amikor lélegzetét visszafojtva látta a levegőben repkedő felékszerezett lányokat és a bátor férfiakat, akik az oroszlán szájába dugták a fejüket? Azért kell mindez, hogy valamennyire otthonossá tegyük a helyet, ahová kerülünk, vagy, mert sosem felejthetjük el, honnan jöttünk ?"
Mindennek vége szakad egyszer.Minden egyes másodpercben valahol a világon átutazik valaki az ismeretlenbe.Gyakran tapasztalta, hogy az életet a haláltól elválasztó nagy forgóajtó állandóan mozgásban van.A végtelenség emberi elme által felfoghatatlan egyenletében a halandó élet jön-megy szempillantás alatt.Hogy hogyan és miért, talán jobb is, ha rejtve marad.Az egyetlen ésszerű dolog, amit az ember tehet, hogy megy a maga útján, és megpróbál élni az esélyeivel, amíg nem neki forog az ajtó.

Edited by Abigél - 18/1/2014, 18:28